Sziasztok!

Így a hónap végére (kész szerencse, hogy plusz egy napunk volt) újra bejelentkezünk! A február sajnos villámgyorsan elsuhant.

Szerencsére a metszés vége felé közelítünk, a balatonvilágosi területek lemetszve, lehúzkodva, Balatonfőkajáron pedig már csak pár sor marad vissza. Egy nap még egy közös családi metszés is összejött!

Amint végzett Vince a főkajári sorokkal, nincs megállás, kezdődik a palackozás!

Eddig, mint tudjátok, egy 23-as borunk került palackba, az Irsai Olivér, vele minden évben igyekszünk minél korábban kijönni a piacra, egyrészt, mert az előző évjárat ilyenkorra már régesrég elfogyott, másrészt pedig a fajtának is az tesz jót, ha korán, frissen palackba kerül. A többi borunk jelenleg acéltartályban pihen. Mint írtam, januárban megtörtént a szűrésük

Röviden a szűrésről (nálunk):

Nekünk az a célunk, hogy tükrösen tiszta, zavarosságtól mentes bor kerüljön a palackba, ezért szűrjük borainkat. Egy kis lapszűrővel dolgozunk. A lapszűrő keretébe 20×20-as ún. szűrőlapokat teszünk, amelyek egyik oldala durva, a másik pedig sima. A szűrendő bort ezen a lapszűrőn szivattyúzzuk át, a durva oldalon lép be a szűrőlap csatornáiba, ahol a szennyező részecskék megkötődnek, a sima oldalon pedig a tiszta bor jön ki és érkezik a tartályba. Palackozás előtt kétszer szoktuk szűrni a fehér és rozé borokat, először egy „durva” szűrést alkalmazunk, amellyel a főbb zavarosító anyagokat szűrjük ki, majd „steril” szűrünk, amellyel célunk, hogy biológiailag stabil, szennyeződésektől, károsító baktériumoktól, maradék élesztőmaradványoktól mentes bor kerüljön palackozásra.

Február utolsó napjaiban neki is állunk palackozni.

Mivel jelenleg „viszonylag” kis mennyiségeket palackozunk, egy kis egy fejes Enolmatic vákuumtöltőgéppel dolgozunk. A bor a tartályból egy gyertyaszűrön még átengedjük, a töltőgép pedig kiszívja a palackból a levegőt, az így keletkezett vákuum hatására töltődik a palack. A töltési szintet beállítjuk a palackjainkhoz megfelelően (burgundi palackokat használunk, nagyon szeretjük a formáját). Viszonylag lassan haladunk, hamarosan biztosan váltani fogunk egy többfejes töltőre.

A palackok nagy részét (a vörösborunk kivételével) csavarzárral zárjuk le. Ehhez egy csavarzáró gépet (mily meglepő!) használunk, amelyet egy közeli pincészettől bérlünk jelenleg a palackozás idejére. Ez biztosítja, hogy elzártjuk a bort a levegőtől, a fehér és rozé borainknál pedig pont ez a célunk, hogy tovább frissek maradjanak. A kékfrankosunkat parafadugóval zárjuk le egy kis kézi dugózóval, mert úgy érezük kell neki a további érlelődés a palackban, a parafadugón keresztül pedig jut be minimálisan oxigén, amely hatással van a bor fejlődésére. Szóval a következő egy két hét palackozással fog telni, hol egyedül nyomja Vince, hol velem, hol barátokkal, családdal, akiknek már előre hálásak vagyunk a segítségért!

Márciusra is sok tervünk van már, a sok szőlőmunka mellett remélhetőleg ezekre is marad majd időnk! Jelentkeztetek már kóstolókra, indulnak a fesztiválok, illetve egy kültéri vendég wc összeszerelés is vár még ránk!

Hamarosan jelentkezünk!

Üdv a Karika hegyről,

Szasza